Ars-poetica
Ha egyáltalán létezik ilyen, akkor az a fény
ébredésének és alkonyulatának csodálata.
Hiszen általa válik láthatóvá minden lény,
derülhet ki, sok szomorú vagy örömteli tény.
A tanítás örömében:
Nem tudom megítélni, hogy sok, vagy kevés e
Nem tudom megítélni, hogy sok, vagy kevés e
az egyszerűség nagyszerűségének a hirdetése,
de amit a tanítóimtól elleshettem, mind átadom!
Nos azt tudom, ez, bizonyosan feladatom!
Alkotni, és az alkotás örömét tenni közkinccsé,
hogyan lehet az árnyék-fény játékát papírra vetni,
fényre, látásmódra nyitni a gyermekszemeket,
együtt dolgozni, alkotni, örülni, sírni, nevetni.
Az alkotás örömében:
Kedvencem a délutáni naplemente fénye,
Kedvencem a délutáni naplemente fénye,
mikor lassan megpihen a formákban az erő,
elhalványul az alakzatok valóságos lénye,
s talán már csak a tárgyak lelke bújik elő.
Elcsenek néha az alkonyuló fény pillanataiból,
a színek örömét számomra nehéz fokozni,
s ha sikerül egy kép, akkor érzem magam jól.
Szeretnék ezzel másoknak is örömet okozni.
Mindkét esetben megpróbálom a dolgomat
szándékom szerint a lehető legjobban tenni!
Miközben nem felejtek el magyarnak lenni.
Hát én csak most találtam az oldaladra(kis segítséggel)és nagyon tetszenek a verseid.Gratulálok minden írásodhoz.
VálaszTörlés