Hévízi találkozásunk emlékére I.
Összehozott bennünket a jó sors,
Na meg a diétás étrendi menü,
a "sok" finom (néha sótlan!) étel,
A beszélgetéseinkben megbúvó derű.
Kiskert, svájci bicska, fotóművészet, család...
S ma már mint újdonsült nagypapa, tudom:
Legjobb barackfapermet a gyenge ecet,
S életünk végéig kitart a 7-ezres NIKON!
Gondolva a sok szakszerű kezelésre,
A néha gyötrő fájdalmak ellenére,
Mindnyájan jobban fogunk járni! Én hiszem!
Együtt gyógyulhattunk a HÉMORI-ban Hévízen.
2011. 10.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése