2013. augusztus 12., hétfő


Gondolatpárosok Anyu születésnapján (8 van)
 
Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra…1
- Hogy utolsóként érkeztem meg annak minden varázsával
   az öt  élő gyermek mellé Muzslán, egy magyar családba.
- Hogy kisgyermekként rettegve, bukdácsoló csónakkal
   a Dunán, naponta kétszer átkelve járhattam iskolába.
 
Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra…2
- Hogy gyermekként azt láthatom, valamilyen háború zajlik,
   és lám, a házunk a német és orosz katonák átjáróháza.
- Hogy egy zsák papírpénz is kevés lett a húsra, a kenyérre,
   de azért nekünk mindig volt mit enni, Anyuséknak hála.

Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra...3
- Hogy Hyppolit a lakáj? Halálos csók és tavasz? Boldog idők?
   Emlékszem a Te vagy a fény, a Hamvadó cigarettavég dallamára
- Hogy Ez a villa eladó? Néma kolostor? Egy asszony visszanéz?
   Rick hátrakacsint némán, Sam finoman ráteszi ujjait a zongorára.
 
Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra...4
- Hogy miénk a magyarlakta országokkal határos, feldarabolt,
   felszabadított, megfogyatkozott bedrótozottak Magyarországa.
- Hogy Mindig az perc a legszebb perc, s Köszönöm, hogy imádott,
   búg a szaxofon, de a legjobb a harmonika és annak harmonikása
 
Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra...5
- Hogy munka, szerelem, család, három megszült, két élő gyermek,
   ház, kert, piroscsíkos autó, szőlő, bor, s néha ezek túlfizetett ára.
- Hogy a vén budai hársfák békésen suttognak. Szól a (nép)rádió:
   Szeressük egymást gyerekek, figyeltünk a sercegő szabad-európára.

Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra...6
- Hogy működött a 4 műszak, a napi malomkerék, néha nyaraltunk is.
   Mi is az a CS2, amitől oly erősen megfogyatkozott a szemem világa.
- Hogy a gyerekeim megnőnek, közben minden fölött elszáll az idő, de
   szabad ország lettünk. Egy meglopott nép gúzsba kötött szabadsága.

Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra...7
 - Hogy a harmonika elnémult örökre, nincs már ki vezessen ha kéne,
   megüresedett az élet, a kert, a szobák, a nagy  csend ráült a házra.
- Hogy nagyon büszke vagyok az unokáimra, életük lassan jó révbe ér,
   s nagy örömömre megéltem, hogy nem hiába vártam dédunokára!

Mit is mondhatnék, ha nem előre néznék, hanem hátra...8
- Hogy megválni bizony milyen nehéz mindentől, így attól a háztól is,
   ami az én biztonságos váram volt, amiben éltem: az az életem háza.
- Hogy na tessék!  A hetedik x vége, jő a nyolcadik. Nézzünk csak előre!
   De hogy érthető legyen jelen s jövő, időnként nézzünk bizony hátra!!

2013. augusztus. 4.  Karesz

Nincsenek megjegyzések: