Volt munkatársam egyedi nyugdíjas búcsúztatója.. (sorkezdő betűk!!)

Ottó nyugdíjba megy

Tény, hogy eljött az est fénye, “G” pontja.

Önöket megkérném, álljunk meg egy szóra, 

Keresetlen gondolatokat szórva az Ottóra.

Átvészelt Ő nálunk sok-sok nehéz tavaszt,

Sosem hallottunk tőle fáradtságra panaszt.

Zengő orgánuma sokszor nyugtatóan hatott,

Máskor, véleményének erősebb hangot adott

Alakította, nevelte társait szakmára, életre,

Kitartóan jó szándékkal, keményen érvelve.

Keresve sem találni haragosát, mert nincs,

Kedveltük jó humorát, ami viszont kincs.

Igazán kevés van, mit ÉDÁSZ -ból ne tudna,

Rá sem égett soha körmére a munka.

Álmodni is megtanított bennünket az Ottó:

„Lyukas garast sem ér a kitöltetlen lottó”

Lehetőség mindig van, optimista remény,

Ottóban ez a legnagyobb, éltető erény.

Tedd a tétet még sokáig kártyára, lottóra,

Talán - hogy időben tedd - segít ez az óra.

Oly jó szívvel fogadd, ahogy ezt mi adjuk,

És hogy mindenki lássa, ím, meg is mutatjuk.

Sok boldog nyugdíjas évben legyen részed,

Ahhoz kívánunk neked erőt, egészséget.

Próbaidős nyugdíjasként fogadd el a napokat,

Így töltsd ki a lottót, s keverd a lapokat

Ne feledd a volt társakat, és a szót, hogy ÉDÁSZ,

Azt gondolom, ennyi elég, mondom én, a firkász.

2000.02.01.